Rövid történet: Látogatás szemésznél
Kötőhártya-gyulladással mentem el a varázslathoz. Ezt az orvost a legjobb barátom ajánlotta nekem. Azt mondják, iskolás koruk óta ismerik egymást. Feltűnően megemlítette, hogy egyedülálló. Nyilvánvalóan csak emiatt aggódik, és azért, hogy ne legyen túl sokáig pasi nélkül.
Bár a gyulladás javult, felépültem, és elmentem találkozni potenciális áldozatommal az irodájába. A váróteremben nem volt senki. Leültem és vártam. Egy pillanat múlva kinyílt az ajtó, a beteg kijött, és a bársonyos „Tovább, kérem“ érkezett az irodából. Felálltam, a fülem mögé tűrtem egy engedetlen hajtincset, és beléptem.
Egy nagy íróasztalnál ült, kényelmesen egy irodai szék bőrtámlájának támaszkodva engem figyelt. Meglepetésemre világos inget, nyakkendőt és szürke kabátot viselt – nem kellene fehér kabátot?
„Helló, én…” még a nevemet sem volt időm kimondani.
- Tudom, Anna kisasszony. Kötőhártya-gyulladás, nem? – kérdezte egy vizsgálószékre mutatva. – Ülj le.- levettem a kabátom és felakasztottam a vállfára a kézitáskámmal. Aztán a szék felé vettem az irányt. Rajtam tartotta a szemét. Mi a fenét mondott neki a legjobb barátom a nevemen és a betegségemen kívül? Leültem, ölembe fontam a karjaimat, és tétován támaszkodtam a lábam a szék fémtalpára. Mindig kényelmetlenül érzem magam, ha a lábam nincs szilárdan a földön. Közben felkelt, levette a kabátját, kezet mosott és egyenesen hozzám sétált.
„Nézz fel.” Nem úgy hangzott, mint egy kérés, de engedelmeskedtem. A plafont bámultam. Az erős fluoreszkáló fény látványa kicsit fájt. Összehúztam a szemem. „Fáj?” – kérdezte ismét olyan bársonyosan – talán gyengéden. Kinyújtotta felém a kezét, és kisimított egy engedetlen hajszálat a homlokomból. Élesen pislogtam, és lehajtottam a fejem – a hajszál volt az, ami megakadályozta, hogy a fény behatoljon fájó szemembe.
Néhány könnycsepp lefutott az arcomon. Letompította a lámpákat, egy zsebkendővel letörölte a könnyeket az arcomról, és kissé hátrahajtotta a fejemet. – Megnézem – szólalt meg most halkan, szinte suttogva. Egy pillanatra interjút készített velem, hogy nem vagyok-e allergiás, mindenféle eszközzel megvizsgált, de valahányszor hozzám ért vagy rám nézett, libabőrös lettem. Abban a pillanatban, amikor ő nem nézett, én néztem. Rövid, sötét, kócos haja volt, vékony ajkai, különös mélysötét szemei és… szemei! Ő engem néz! Újra élesen a földre néztem.
- Jól vagy? – kérdezte hirtelen. Rájöttem, hogy már nem az ölemben van a kezem, hanem görcsösen fogtam a szék karfáját. Mielőtt bármit tehettem volna vagy mondhattam volna, a kezét az enyémre tette, és ujjanként elengedte a karfáját. Elbűvölten figyeltem a kezét.
- Írok neked antibiotikumot – mondta tárgyilagosan. Mintha transzból ébrednék fel. Mit? Antibiotikumok? Nos, az orvosnál vagyok! Rájöttem.
Felnéztem rá. Miért vannak ilyen közel? Még mindig fogta a kezem, és most megfogta a másikat. Összerándultam.
- Pszt, ne törődj velem – suttogta. – Csak nézek – tette hozzá.
Hátrarántottam a fejem és körbenéztem. A kezeimet egy vastag, finom kötélhurokkal a karfákhoz kötötték! Meglepődve néztem rá. Meg van kötve a kezem, de tudok ásni és… de miért tenném? Felállt, hozzám hajolt és újra megcsókolt. engedelmeskedtem neki. Kibontotta a farmerom cipzárját és becipzárazta. Abbahagyta a csókolózást, és előhúzott egy kis narancssárga hengert hurkával és maszkkal a szemére – rögtön rám is tette. .
Mögém állt, és egyik kezével a farmerem alá nyúlt a csiklóbugyim fölé. Nem fogtam vissza, és felnyögtem. Még mindig éreztem a rezgést az ujjai alatt. Erős rezgések, megfelelően célzott a megfelelő helyre. Az a narancssárga görgő egy kis vibrátor lehetett! Az izgalom gyorsan nőtt. Nem láttam semmit, és ez még jobban izgatott. Engem néz? Nem nézi? Nem érdekelt. Összenyomtam a combjaimat és egy pillanat múlva már élveztem az orgazmust. De miért nem áll meg? Összerándultam.
Megrángattam megbilincselt kezeimet, és szenvedélyesen felnyögtem. Szerencsére a rezgések eltűntek. Amikor megnyugodtam, eszembe jutott, hogy valahogy fáradt vagyok. Hirtelen szabaddá vált a kezem – gyorsan letéptem a szememről a maszkot. Megint leült az irodai székbe, kényelmesen dőlve engem figyelt. Remegve felálltam. Lassan a fogashoz sétáltam, és fel akartam venni a kabátom. Hozzám jött. hátráltam.
- Ne törődj velem – suttogta. Valószínűleg túl féltem. Testével a falhoz nyomott, és begombolta a farmeremet és a cipzármat. Aztán átnyújtotta a kabátját és még egyszer megcsókolt. A kezembe nyomott egy receptet.
- Jöjjön be másnap.
TIPP : Vibrátor a történetből: Funny Orange Next Gen
