Rövid történet: Út a házikóhoz
Kirándulni készült a férje kunyhójába. Munkaköri kötelezettségei voltak, így nem lehetett vele a nyaralóban. Régi ismerőse, akivel sokáig nem látta magát, felajánlotta, hogy üzleti útra indul, hogy magával vigye. Nem tudott ellenállni.
Főszerepben – Latex bugyi, S–L és Bind
Mindig is szeretett autót vezetni, és most már tapasztalattal rendelkezik. Régebben volt valami közös, de hosszú évek óta nem látták egymást, egészen mostanáig, amikor egyedül volt otthon, szétesett a talárja, és szerette volna élvezni és örülni, hogy a férfiak még mindig elcsábítják. Itt volt a hétfő reggel. Felvette a latex bugyit, majd a kedvenc szoknyáját blúzzal, megfésülte és kisminkelte.
Egy pillanat alatt megszólalt a telefon. „15 perc múlva találkozunk.”
„Igen, és kérlek, vegyél nekem zsemlét és sajtot” – kérdezte
kedvesen.
- Éhes vagy, igaz? – kérdezte. Egy pillanatig sorban állt, majd lassan,
tízperces késéssel elindult a találkozóhely felé.
Újra telefon. " Merre vagy?"
„Úton vagyok, sor van a boltban.” Gyorsan a táskájába dobta a
sajttekercset, és a találkahelyre sietett.
Végül meglátták egymást és elindultak. Késésről egy szót sem. De
tudta, hogy ez számítani fog.
Soha nem mondta meg neki előre, hogy megbüntetik és miért, és ez volt a
legizgalmasabb az egészben, számítani arra, hogy történhet valami.
A kocsiban adott neki egy szelet sajtot egy kiflire, és úgy tartotta hozzá,
mint egy rendes aluljárót, hogy nyugodtan tudjon vezetni és egyszerre
reggelizni.
Útközben különböző helyeken megálltak, ahol hivatali ügyekkel kellett
foglalkoznia. Aztán felhívott néhány rendelést.
– Tartsa a fülemhez a telefont – parancsolta.
Megálltak egy pillanatra még egy fontos telefonnál. Aztán elindultak.
– Akkor menjen – mondta, amikor a lámpához értek, de az egy pillanat
alatt pirosra vált.
„A francba“ - gondolta, ez valószínűleg nem fog menni.
– Ember, próbára teszel, hány embernek fogok átkelni.
– Nem, nem próbálkozom – dadogta zavartan.
Miután minden ügyet elintéztek, elmentek ebédelni. Már ebédnél is izgult, hátha történik valami, ha megkapja a lámpát, már 3 órája voltak együtt, és még mindig nem voltak egyedül egy ideig, ahol senki sem látja őket, de nem Mutasd meg.
Ebéd után folytatták útjukat. Hirtelen egy félreeső ösvényre
kanyarodott az erdőben.
Valószínűleg most jön, izgalom söpört végig a pipettáján. És igen.
Megálltak egy mezőre néző erdő mögött.
- Na és mi van veled kislány?-hajolt oda,mire megálltak.
- Nem tudom, mit csináltam – pityeredett kissé félve, bár tudta.
- Akkor hajolj a térdem fölé és megmondom, oké?-mondta halkan.
Engedelmesen befeküdt az autójába a térdére. Felhajtotta a szoknyáját
és lehúzta a bugyiját.
– Szép a feneke és a bugyi – bókolt neki, és kezével megsimogatta a
fenekét.
„Akkor nem tudod, mit csináltál. Tehát kezdjük.“
Valahonnan előhúzott egy bőr összecsukható szíjat.
- Elkéstél, várnom kellett 10 percet – simogatta meg a fenekét.
– De vettem zsemlét és sajtot.
– Nem érdekel, számolnod kellett volna. 25-öt kapsz érte, nem?
– Igen – mondta.
Az első 25 lövés kellemes volt.
- Hányan voltak? – kérdezte.
- Nem tudom, nem számoltam.
„Tudod mit, kezdjük újra, jó?” Megint huszonötöt kapott.
- Tudod, hányan voltak?
- 25 – mondta.
- Helyes – folytatta a bűnök felsorolását.
- Mi volt abban a közlekedési lámpában?
- Én, tévedtem – dadogta.
- Megfenyegettél engem, magadat, járókelőket. Óvatosabbnak kell lenned – mondta határozottan, és megkezdte a kivégzést.
Ezért a kihágásért tényleg sok huszonötöt kapott úgy, hogy csak kicsavarodott. Ezek után az újabb ütések után már melegedett a feneke.
- Most tartunk egy kis szünetet – mondta.
- Feküdj le mellém – mutatott az ölébe.
Lefeküdt, és egy pillanatra megpihent a férfi karjában. Jól volt. Egy pillanatnyi pihenő után a fülébe súgta: – Most elbúcsúzunk.
Ismét a térdére hajolt, és újra felkapott. – Várj – mondta neki az utolsó ütéseinél, miközben a kezével eltakarta a fenekét.
Aztán ismét az ölébe hajtotta a fejét, és megsimogatta az arcát.
10 perc múlva azt suttogta: – Mennem kell, cica.
– Egy pillanat – akarta mondani, de tudta, hogy mindketten sietnek.
A házikótól rövid távolságra megállította, hogy ne lássa, hogy
autóval érkezett, nem busszal. Vártak még egy darabig a buszra, hogy hiteles
legyen. Aztán elköszöntek.
De estére vége lett.
– Van egy zúzódásod – vette észre a férje a fenekén.
„Elestem, amikor megbotlottam a busz lépcsőjén“ – hazudta.
Szerencsére nem foglalkozott vele. Vagy inkább megoldva. Nem kérdezett
többet, azonnal cselekedett.
– Vetkőzz le – mondta neki. Levetkőzött, és ő is.
– Négykor térdelj le – parancsolta.
A lány engedelmeskedett. Kezébe fogta a fejét, és a szemébe
nézett.
– Volt kedved egy másik sráccal lógni?
– Igen – mondta.
– Megbasztál?
– Nem – válaszolta őszintén.
Kezébe vette az ostort, és ráparancsolt: – Hajoljon a szék fölé.
Lehajolt, majd hihetetlen mennyiségű ütés érte a fenekét, de nem olyan
jól, mint délután.
„Hagyom, hogy elcsábítsd a srácokat.” Az ostor a fenekén volt.
Fájdalmasan leszállt a lóról.
-Mondtam, hogy kelj fel?-kérdezte szigorú hangon, amíg meg nem ijedt.
– Nem – mondta félénken.
Gyorsan visszafeküdt a székbe, és visszaült. De nem bírta tovább a
szék fölött, így elkerülte a négykézláb ostorozást.
– Akkor egy darabig nem tud mozdulatlanul feküdni – mondta, és a
korbácsolás egyre erősödött, ahogy leszállt a lóról.
Amikor a feneke már elég vörös volt, a férfi föléje állt, és a
szájába dugta a farkát, és azt mondta: „Dohányolj és próbáld!“
Megtette, amit tudott, nem akarta újra megszerezni. A madár azonnal magához tért. Mivel a pipinája kellően izgatott volt a dupla verés után, azonnal beléhatolt, és pár perc múlva gyönyörű orgazmusa volt.
