Rövid történet: Ha az örömöt akarod leírni, nézz a kosár alá
Olyan lenne, mint bármelyik reggel, ha nem lenne már teljes káosz a reggelinél. Állítólag - az első tanítási nap -, de a gondos előkészületek ellenére papucsot, füzetet, tömegközlekedési bérletet és sok egyéb hülyeséget keresnek, ami még tegnap este a helyén volt, de egyik napról a másikra valami kobold szétszórta mindet a ház fölött.
Mintha nem lett volna elég, hogy reggelente rendszeresen összezavarodtak a szülők, most a gyerekek is csatlakoztak. Ráadásul percenként tíz kérdés gyakorisággal, amelyek mind rendkívül fontosak voltak.
„Hol vannak a kulcsaim?” – kérdezte a lánya zavartan.
– Kell még egy póló, ez lapos – káromkodott a szinátor, még mindig
apja lába alatt gabalyodva, aki fali tükör segítségével legalább csomót
húzott a nyakkendőjén.
Aztán elmúlt a vihar, a férje elment dolgozni, és Milada egy darabig lélegezni tudott. Otthonról dolgozott, és volt egy kis ideje, mire elkezdtek özönleni a kérdések és a parancsok a helyszínre.
Kiment a fürdőszobába, hogy bedobjon valamit a szennyesbe, és kezet
mosott.
Majdnem rálépett valami hosszúkásra a mosogatónál, ami fenyegetően
megrepedt a papucsa alatt.
Lehajolt, és felkapta lánya tarka golyóstollat, amely legalábbis sárgarépa
alakúnak tűnt. De még dudorai sem voltak. Többször megcsavarta az ujjaiban,
és a mosogató mellé tette. Megvolt a szükséges higiénia, és amíg itt
volt, arra gondolt, hogy lezuhanyozhat. Pihennie kellett.
Bemászott egy sarokba, és hagyta, hogy vízcseppek ezrei megtámadják.
Rövid, nem jeges, kellemesen hideg, hogy kizökkentse a gondolataiból, és
arra összpontosítson, amire szüksége van.
Kimászott a zuhany alól, beburkolta magát egy törülközőbe, és a lánya
szobájába ment, hogy tollat tegyen az asztalra.
Marcela szobájában szokás szerint káosz uralkodott.
Amikor letette a tollat az asztalra, az úgy hatott, mint egy monolit, mint egy
emlékmű, mint egy pénisz – vette észre az anyja. És kedve támadt
játszani a minivibrátorral. Ő volt a kedvence
Funny Orange Next Gen.
Bezárkózott a hálószobába, és kihúzta kis kedvencét a fiókból. A törölköző azonnal leesett róla, a kétgyermekes anyuka pedig hanyatt feküdt az ágyon. Megsimogatta a testét, és élvezte a gondoskodását. Aztán megtalálta az utat a csiklóhoz és a lány fátylai közé.
Egy ideig ebben a tempóban, és szinte megfeledkezett a körülötte lévő világról. Valahol lent egy ajtó csapódása megzavarta az álmodozást és a saját teste simogatását. Felült, és ösztönösen betakarta magát egy törülközővel. Fekve hagyta Funnyt, és elindult felfedezni.
A földre vezető lépcsőn ütközött férjével. Aztán észrevett egy
foltot az ingén, és rájött, hogy a férfi útközben kávét tölt, és
tiszta ruhákért jött.
Ez várhat. Egyetlen szó nélkül megragadta a nyakkendőjét, és behúzta
a hálószobába.
Legjobb esetben félbeszakította, és most rajta múlik, hogy ott folytatja-e,
ahol a műanyagdarab megállt.
Nem veszekedett, bár fogalma sem volt, miért vágyik annyira a feleségére
az első tanítási napon. De a végén a gyerekek elmentek, és senki sem
zavarhatja őket.
Megvált a ruháitól, és kedvese mellé zuhant. Belekapaszkodott, csak a
melegét érezte, valamint puha bőrét, amiről éppen a simogatásáról
beszélt.
Ujjaival és tenyerével kezdte, de amikor az ölébe ért, megérezte a
kezét a nadrágján.
A nyitány már senkit sem érdekelt, csak egyesülni akartak.
Gyors volt, lendületes, kicsit őrült és nagyon klassz volt. És a legjobb dolog a reggel óta felgyülemlett stressz enyhítésére.
Amikor a férje elment, bekapcsolta meztelenül a számítógépét. Már több tucat üzenet volt a postaládájában, de csak mosolygott, fürdőköpenyt vett, és elment egy csésze teára.
Üzenet:
Használja ki szabadidejét – soha nem késő megünnepelni egy egyszerű életet.
Tippünk:
Még egy novella és cikk az iskolai környezetből:
