Rövid történet: Csak a tiéd vagyok
Szó nélkül belenyúlt egy Rózsaszín elefánt logóval ellátott fekete táskába, és az első dolog, amit elővett, egy bársony tigrisszem maszk volt. Megkerülte az ágyat, és finoman, de megalkuvást nem ismerve maszkot tett a szemére. Mély levegőt vett. Úgy érezte, a kezei olyanok, mint a kitömött vas. Puha, de nem tűr semmilyen ellenállást.
Aztán a hasára fordította, és fokozatosan megfogta mindkét kezét. Megint hallotta a lépteit és a táskájában való turkálást. Aztán hideg fémérintést érzett a csuklója körül. Chained Love bilincs, megvillant a feje.
Mi a következő lépés? Nem félelemről volt szó, hanem csendes vágyról és kíváncsiságról. Nem hallott semmit. De valami puha súrolta a fenekét. Oda-vissza utazott a hátán.
Először azt hitte, ostor vagy intés. De mivel a fricska nem jött, valami másnak kellett lennie. Skótfajd csiklandozó …azt? Kijött, hogy találkozzon vele. Nyilvánvalóan a kezében tartott holmit nyomta.
- A kislány többet akar, nem?
- Igen, igen – könyörgött, arcát a párnába temetve.
- Nos, milyen megtisztelő.
Ismét csoszogva a táskában. Kattanást hallott, majd furcsa zajokat. Ez valami mechanikusnak tűnt.
„Tetszeni fog. Úgy néz ki, mint egy vibrátor, de nem vibrátor.“
– Szóval mi az, drágám?
„Ez Fun Factory Stronic Drei forradalmi pulzátor, rózsaszín. És szerintem itthon még nem volt
ilyen.“
– Akkor engedj be – mondta, és olyan édesen nyújtózkodott, ahogy a
pozíció engedte.
Leült mögé, széttárta a lábát, és amikor átnedvesedett, enyhén
belefúrta az ágyékát.
Csak áttörte, és sikeresen beleszúrta magát a mechanikai csodába.
Nem kellett túl erősen nyomni, csak egy kicsit meg kellett tartania. Ezután maga fogta meg. Megforgatta a kezét, és amint elérte a bilincseit és az ágyat a hasán, vonaglott, mint egy kígyó, és persze még mindig sóhajtott.
Ahogy a hátára gurult, levette a maszkot a szeméről, és végre meglátta azt a csodát, amelyen a férfi az ölében lovagol, és nem volt szüksége segítségre.
Nekidőlt a falnak, és békén hagyta. Csak engedd el.
